"Egy ember halála tragédia, egymillió ember halála adat"/Sztálin/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 6 kicsi díszhal. Ezek a szelíd, barátságos díszhalak egy kicsiny akváriumban éldegéltek egy kollégiumi szobában. Hatan voltak, mint mondottam, Iván, Amarilla, Tankréd, Cintia, Konrád és Kornél. Boldogan teltek napjaik, gazdáik minden reggel megetették őket, adtak nekik friss vizet, havonta pedig kitisztították az akváriumot. Iván és Amarilla együtt voltak már régóta, ők voltak az akvárium első lakói, Tankréd az algától tisztította a lakhelyet, Kornél kedvese elvesztését próbálta feldolgozni, amikor megjött Cintia és Konrád, akik segítettek neki ebben, ők szintén egy pár voltak.
Történt egyik nap, hogy az egyik ételadó gazda más akváriumba vásárolt halakat, és ideiglenesen a 6 jó barát szállásába helyezte őket. Hamar összehaverkodott a két csapat, lettek sebtében 12-en. Szűkösen, de boldogan. És ugyanezen a napon történt meg az a tragédia, amit szegény halak még legmerészebb álmaikban sem mertek volna megálmodni semmilyen formában. Én ott voltam. Ott voltam, de már későn. Engedjék meg tisztelt olvasóim, hogy megosszam önökkel a borzalmakat, amiket átéltem aznap.
A fél 1-es éjszakai járattal estem vissza a koleszba. Benyitottam a szobámba, és a következő látvány fogadott: sok-sok ember, (legtöbbjük ismeretlen), nagy füst, több liter bor a földön, az egyik srác a gépemen állítja be a zenét(máig nem tudom ki az), a sapkám a szék alatt, stb. Mindezzel semmi probléma nem volt, az akváriummal annál inkább. Már az is gyanús volt, hogy szokatlanul kevés volt benne a víz. Aztán láttam, hogy ismeretlen arc01 halászgat benne, és hogy tiszta mocsok, meg egyéb dolgok. Szép lassan eltakarodott mindenki a szobánkból, próbáltunk viszonylagos rendet rakni, aztán megnéztem közelebbről a halakat. Sokkoló látvány fogadott. A kevés víz olyan mocskos volt, hogy alig lehetett átlátni rajta, és csak 3 halat tudtam megszámolni. Körbenéztem az asztalon, alatta, mindenhol, de sehol egy haltetem, vagy bármi más jel. Kitakarítottam az egészet, és szomorúan kellett konstatálnom, hogy a 12 vidám cimbora közül csupán 3 maradt életben. Iván és Amarilla, a legelsők, és Tankréd, az örökké csendes, ámde jószívű algaevő. Nem tudom hogyan s mint történt, de iszonyatos mészárlás történt aznap éjszaka. Talán saját vizükbe oszlottak, talán elrejtették őket gyilkosaik, talán az ablakon ugráltak ki? Nem tudni, de egy biztos, 9 kicsiny hal lehelte ki a lelkét, ki tudja milyen kínok között, és 3-an ezt végignézték.
Azóta a 3 pajtás szótlanabb, félénkebb, kevesebbet is esznek. Nyomott hagyott bennük a Mészárlás, örökre megjegyezték azt a nevesincs napot, ami mementóként őrzi az örök terror emlékét. Ez a bejegyzés mentes minden iróniától és humortól, kérem így olvassa mindenki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.