„Poharam alján a jég, előttem a pult, egy nagyon mély szakadék aljáról repít fel a katapult...”
üvölti rekedten Lukács abban a régi nótában és valóban az utóbbi néhány zavaros hónap után a bőrömön érzem a „10 hét halhatatlanságot” Nem térnék ki részeletesen a közelmúlt mocskos kis részleteire mert az még hagyján, hogy mást se érdekel de én se nagyon szeretk visszatekinteni, dióhéjban annyi, hogy talán minden ott kezdődött, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy iskolánk új igazgatója 2 barátomnak és nekem adhatott először figyelmeztetőt „férfihoz nem illő magatartásunk”miatt...muhaha (de erről majd egyszer talán egy külön történetben bővebben) és az utolsó szalagszakadás bizonyára az volt mikor energiaital túladagolás miatt kötöttem ki az ügyeleten(ugye ha ügyes az emberJ) -lényegében nem szabad közel egy óra alatt közel egy liter energia italt meginni pálinka kíséretében, de ezt már az 5 évesek is tudják, csak én nem...-Rövid, ámbár szvsz. mozgalmas életem során talán még nem volt ilyen halál közeli érzésem, nem mondom, hogy találkoztam dédnagyfaterral az alagút végén de a hangját tisztán hallottam.
Most itt ülök és azon gondolkodom, hogy tegnap éjjel vagy sokat ittam vagy átment rajtam egy vonat...Egy biztos srácok, ha lenne lányom, veletek el nem engedném...Hedonista disznó, mondták már párszor...nem tudom...csak azt tudom, hogy szeretem a pálinkát, főleg ha házi, szeretem a sört, főleg ha sok van, szeretem a lányokat, főleg ha tűzről pattantak, szeretem az életet, főleg ha zajlik...nem egy bonyolult történet, de nekem ennyi éppen elég.Ezenkívül ha visszapörgethetném az idő kerekét, akkor is csak a kiscsajok fenekét lesném egész nap...gyerekes, mondták már párszor, lehet de a homokozó lapáton velem nem vesznél össze. Elindultunk a nyári lejtőn a megszokott arcokkal, a megszokott érzéssel és azt hiszem nem is nagyon akarunk megkapaszkodni, visszamászni meg főleg nem. Jó dolog néha kiskakasnak lenni a szemétdombon úgy, hogy magasról szarsz a szultánra. Ahogy az öregek mondanák: Fiam, az életben az a szép, hogy mindenki úgy bassza el ahogy csak bírja...ízlelgesd még egy kicsit és majd idővel te is rájössz ."Csak a semmi felé tartunk, de veletek nem félek..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.