„Poharam alján a jég, előttem a pult, egy nagyon mély szakadék aljáról repít fel a katapult...” üvölti rekedten Lukács abban a régi nótában és valóban az utóbbi néhány zavaros hónap után a bőrömön érzem a „10 hét halhatatlanságot” Nem térnék ki részeletesen…