íme egy rövid novella:
A szovjet tiszt halála
A szovjet tisztnek már nagyon kellett vizelnie, ezért fogta magát, és kiment a barakkból az éjszakába. Friss ösvényt taposott a térdig érő hóban, amíg egy fához nem ért. Megállt előtte. Jól fel volt öltözve, több rétegben is, ezért hosszú időbe telt, amíg minden ruhaneműt kigombolt, félregyűrt, felhajtott. Mire elővette azt a bizonyost, halálra fagyott.
Egész éjszaka havazott, reggelre teljesen beterítette hulláját a hó. Sokáig keresték, de nem találták meg sehol.
A hó még sokáig hibernált állapotban tartotta a testet. Évekkel később egy arra járó medve kiszagolta és kiásta. Mivel elég éhes volt, elkezdte enni a fejétől lefelé. De mivel a medvéknek is véges az étvágyuk, ezért csak a lábáig jutott. Arra járó szovjet vadászok lelőtték a medvét, és megtalálták a két lábat. Az egyenruha még látható volt, így sikerült beazonosítani, hogy a személy katona volt. Később sírt emeltek neki, mint ismeretlen szovjet katonának, aki hősi halált halt a harcokban. A két láb (illetve már csak a hozzájuk tartozó csontok) ma is ott pihennek a temetőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.