A tegnap este sorsdöntő (sördöntő, sorsdontó...) volt többtízezer ifjú polgár életében. Kiderültek a ponthatárok. Az előzőleg beharangozott nagy party ugyan nem jött össze(ahogy hallottam, nem is maradtunk le sok mindenről), mégis szép volt a tegnapi nap, magasztos, és egy csöppet mámoros is.
Nem voltam túl izgatott, amikor elkezdtünk a Rizikó nevű táblás stratégiai játékkal játszani a sorstársakkal, én voltam, aki tényleg nem veszthetett semmit. Aztán haladt az este, és jött az első telefon, és akkor már nem lehetett megállítani a lavinát. Jött az internet, a telefonok, jött a pezsgő, merthogy mindenkinek sikerült, nem is rosszul, és rögtön izgatottá váltam, már nem a saját, hanem a többiek sikere miatt.És a rizikó is abbamaradt, bár Jani már majdnem elfoglalta Észak-Amerikát, és jöttek a sörök, aztán persze jött az Üvegház is, mert mikor ünnepeltünk mi bármit Pista bá nélkül, aztán jött a benzinkút és a jól megérdemeltem hamburger. És hívtam minden ismerőst, és sikerült mindenkinek, és mindenki ünnepelt. És boldog voltam, a közös siker miatt.
Valóban nem vártam nagy ünneplést, de a tegnapi nappal mégis elkezdődött valami. Egyetemi életünk, budapesti ámokfutásunk, a gólyatábornak csúfolt alkoholtúra valós veszélye...mind mind itt vannak a küszöbön. Együtt megyünk azok elé is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.