Ma van október 6-a, az aradi vértanúk kivégzésének 160. évfordulója. Pont egy éve arról írtam, hogy milyen volt ezt Aradon átélni, ma pedig csalódva tapasztaltam, hogy eszembe se jutott. Ami még szomorúbb, hogy szerintem ezzel a legtöbben így vagyunk. Sok urbán ledzsend kapcsolódik az eseményhez, a leghíresebb és legáltalánosabb a sörrel való koccintás tilalma. Én koccintok sörrel, mert a legenda szerint 150 évig volt a tilalom kiszabva, sokan a "soha többé" kategóriába tartoznak, valaki leszarja, valaki meg nem is tudja. Azért jól esik hozzátenni, még ha koccint is az ember, hogy "bassza meg Haynau", bár elég valószínű, hogy azon a bizonyos estén elő sem került a sör(legalább is ezt mondják a történészek).
Most mindenki csukja be a szemét, és próbálja meg felsorolni a 13 aradi vértanú nevét. Kommentekben írjátok, mennyit sikerült eltalálni(ja, és hogy koccintotok-e sörrel). Nekem még megy. Egy darabig, aztán már eszembe se fog jutni október 6-a, ahogy nektek sem. Pedig sokat tanulhatnánk tőlük. Vagy ez most pesszimistán hangzik? Lehet, de egy ilyen esemény évfordulóján ez érthető szerintem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.