2009 június 19-én több szemtanú látta Petőfi Sándort Budapesten sétálgatni. Először a Felső rakparton tűnt fel több embernek is a történelmi és irodalmi hős, majd egyesek látták átsétálni a Petőfi hídon. A járókelők elmesélései alapján Petőfi az egész napot Budapesten töltötte. Járt a Margit-szigeten, megnézte a Parlamentet, állítólag a Gellért hegyet is megmászta. A Szabadság-hídon vagy 10 percet is elidőzött, egyesek szerint pedig magát a Pilvax kávéházat is meglátogatta. Fiatalok szerint éjszaka több szórakozóhelyen, kocsmában, és színházban is megfordult, majd a Nyugati-pályaudvarról egy hajnali vonattal elutazott. Másnap Petőfi Sándor ezt írta a naplójába:
"Pest-Buda, vagy ahogy manapság hívják: Budapest meglepő volt. Eltelt már vagy 160 év, mióta utoljára jártam itt. Sok-sok minden változott. Ami először feltűnt: a zsúfoltság, a rohanás, és a kiábrándult nép. Bár a közlekedés fejlődött, és van sok új híd is, a város arca kevésbé megkapó, mint régen. Az emberek már nem köszönnek vissza, az öltözködésre és az udvariasságra is kevesebbet fordítanak. A fiatalokban sem érzem a tüzet. Nincs meg bennük az, ami akkor, ott bennünk megvolt. Gyorsan el is néztem a Pilvaxba, de bár ne tettem volna, mert csalódnom kellett, mint oly sok mindenben. Bár útközben belebotlottam egy szobromba meg egy rólam elnevezett hídba is, de nem igazán tudtak felvidítani. Sok emberrel beszélgettem aznap. Először is azt akartam megtudni, mi változott 48 óta az országban. Vannak-e még Habsburg kutyák a nyakunkon. A kérdésemre egy fiatalember egy politikai hirdetésre mutatott, ahol valami átkos osztrák próbálta meggyőzni szegény magyarokat, hogy szavazzanak rá. Szavazás? Itt már elkezdett érdelelni a helyzet, de erről majd később. Az estét kávéházban akartam tölteni, de bánatomra sajnos ilyenről nem hallott senki. Kávézó, kocsma, és szórakozóhely létezik. Sebaj, kocsmába én is jártam vidéken, be is ültem párba, és itt szedtem össze a legtöbb tudnivalót Magyarországról. Sokan meséltek sokfélét, először el sem akartam hinni: Trianon, világháborúk, oroszok... Ekkor kezdtem el megbánni, hogy visszajöttem, és azt is, hogy akkor ott az utcán... talán mi is tehetünk erről? Ki tudja... Ami pozitívum, hogy szabad választásokat írnak ki 4 évente, és nincsen már Monarchia sem. Valamit tehát sikerült elérni. Egyesek új országhódítókról beszéltek, mások (szinte mindenki) a magyar politikusokat szidták. Hol van már Kossuth, Deák, Batthyányi... Már nincsenek ilyenek az országan, sem márciusi ifjak, sem vitéz katonák, sem híres költők. Ezért a jövőjért küzdöttünk? Hát, sajnos ezért. Bor, pálinka még mindig akad, nem is rossz féle, bár dalokat már nem szokás szavalni egy jó pohár mellé. Azért egy két tapsot kaptam utánuk, valami még ott rejlik a magyar emberben, amit nem lehet belőle kiölni. Egész kevesen ismertek fel, de akiknek feltűnt kilétem, azok nem voltak restek egy jó italt fizetni nekem.
Ez volt hát Budapest 2009-ben. Legközelebb 2109-ben látogatok el, hátha szebben festenek majd a dolgok. Addig is egy valami vígasztal: még mindig magyarul beszélnek az emberek, és nem németül vagy más csúf nyelven, hanem a csodálatos, virágzó édes anyanyelvünkön."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.