Martin Scheffler egy átlagos, fekete férfi kalap volt. 1975-ben született Bécsben Leo Nagy magyar származású osztrák kalapkészítő mester kezei alatt, a Thaliastraße 36-ban. Itt állott, és áll ma is a Nagy Hüte kalapmanufaktúra egyik üzlete. Elkészülte után kikerült a polcra a többi kalap közé, egy volt az ezer közül. Sokáig felé sem sandítottak a vásárlók, pedig Nagy úrnak elég sikeresen ment az üzlet akkoriban. A bécsi úri népség és középosztály idősebb és középkorú férfiai és női szinte kizárólag itt vásárolták kalapjaikat, az igazi divatot mindig a Nagy Hüte diktálta a fejfedők terén. Bár a fiatalok körében a bőrdzseki és a farmer kezdett általános viseletté válni, ők is megkörnyékezték a Nagy Hüte üzleteket. Martin Scheffler nem volt feltűnő sosem, és balszerencséjére még kicsit nagyobb is volt az áltagméreteknél, ezért csak 1979-ben kelt el, egy szép őszi reggelen. Alexander Bergmann, egy osztrák zenetanár vásárolta meg, neki valamiért különösen megtetszett Martin. Azután minden reggel munkába indulás előtt felvette, hazajövet pedig a fogasra akasztotta őt. Így ment ez 5 éven keresztül, amikor is egy balszerencsés vonatút alkalmával a kabinban hagyta szegény Martint. Bánta az öreg Alexander, mert szerette, de hamar túltette magát rajta, és jövőhéten már egy szürke, elegánsabb kalapot vásárolt Nagynál.
Innentől kezdődik Martin Scheffler életének második nagy szakasza. Egy szerencsés kalauz még aznap este megtalálta, és hazavitte. Neki annyira nem nyerte meg a tetszését, és tegyük hozzá, sose volt kalap-párti igazán. Ezért hamar elajándékozta egy ismerősének, Tömöcky Alajosnak, aki pincér volt egy helyi étteremben, és nem mellékesen magyar. Tömöcky bár szívesen fogadta a nem várt ajándékot, nem használta gyakran. Mikor pár év múlva hazaköltözött Magyarországra Balatonkenesére, szomszédjának, Lócza Palinak igen megtetszett Martin. Meg is egyeztek az árban:egy liter pálinkáért máris Palié lett a kalap, nem kis örömére. Innentől kezdve minden ünnepnapon és templomba menet felvette Martint.
A rendszerváltás után Pali bácsiék(öreg volt már ekkor) Budapestre költöztek. Martin egyre kevesebbszer került elő, és Pali bácsi halálával bizony egy ódon szekrénybe került. Gyermekei nem használták, és 2005-ben már-már kidobásra szánták, amikor Luca, a Pali bácsi unokája megmentette Martint. "Tudok egy jó turkálót, ott beveszik valamennyiért"
Így került Martin Scheffler a Dohány utcába, a Jajcica nevű használtruha kereskedésbe. Itt sem szentelt neki senki túl sok figyelmet, magasra is akasztották szegényt. Itt porosodott egészen 2009 június tizenötödikéig, amikor is jómagam rátaláltam. Már régóta tervezgettem a kalapvásárlást, de csak most szántam rá magam igazán a dologra. Minden kalapnak megvan a sorsa, ezt a tényt bizonyítja az is, hogy ő volt az egyetlen kalap, ami illett a kissé nagy fejemre. Martin hamar elnyerte a tetszésemet, és már ruhatáram kincsét képezi. Kíváncsi vagyok, vajon utánam ki lesz a gazdája.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.