0 óra 48 perc van. Most értem haza a Pressóból. És láss csodát, nem vagyok részeg. Pedig alkoholista vagyok, elismerem, mint az egyetemisták 80%-a, és a szombatjaim nagy része ivásból áll.
Csütörtökön nagyon gallyra vágtam magam, koleszos buli volt. Szokásos furcsa érzés: egy tök idegen koli szobájában ébredni reggel. Ahogy utaztam visszafelé a reggel hetes busszal Törökbálintra, épp azon gondolkoztam, hogy mennyire egy elbaszott este lett ez is, megint az alkohol tett tönkre mindent. Ahogy kapaszkodtam a fém rúdba tök másnaposan, megpróbáltam kapaszkodni az emlékeimbe, hogy én valaha józanul is tudtam jól érezni magam. Pár órával később hazafelé menet, a szép napsütéses időben ráébredtem, hogy mennyivel szebb a józan élet. Visszaemlékeztem a csövesekre, akik a -3 fokban itták a kannásbort a sarkon. Szerencsétlenek, ők már régen elrontottak valamit.
Most, ahogy hazajöttem, rájöttem arra, hogy egy jó buli záloga az nem az alkohol. Ittam pár sört, és mégse éreztem kéztetést, hogy berúgjak. Ahogy elbúcsúztam a srácoktól, ráébredtem, hogy ez így teljesen rendben van. Jó társaság, jó hangulat, örülök, hogy ott lehetek, hogy ebben a faluban, ezekkel az emberekkel élhetem le a hétvégéimet. Teljes a kontraszt a csütörtök és a szombat között. Tudom, sokan csak alkohol hatására vagyunk képesek szép lányokkal ismerkedni, vagy táncolni, feloldódni idegen társaságban. Ha belegondolok, életem eddigi legszebb nőjét is józanul ismertem meg, a legutóbbi szép lánnyal való kapcsolatomat meg pont az alkohol tette tönkre.
Szóval szó se róla, lehet hogy elkapott a filozófiai öt perc, de át kell gondolnom a kapcsolatomat az alkohollal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.