A héten megpillantottam egy feliratot az 1. emeleten a faliújságon, hogy a koleszban csótányírtás lesz. Mi a fene, gondoltam. Ilyen intézményekben bizonyos időközönként ugyanis kötelesek csótány- vagy egérírtást elrendelni. És mint tudjuk, csótányok mindenhol vannak, csak nem látjuk őket.
Gáborral ketten voltunk a szobában, délután 2 lehetett, ő olvasott, én meg talán a cuccaimat pakolgattam a polcomon. A szemben lévő szobában ott volt Csaba, és azt csinálta éppen, amit általában a nap 24 órájában szokott: aludt. Csaba nem sűrűn járt egyetemre, és a koliban is nagyrészt evett, aludt, esetleg gépezett. Ha a nap bármely pontján beléptünk a szobába, Csabi a szokásos hernyó pózban feküdt, és mindig csak az egyik szemét tudta kinyitni. Tehát éppen a pakolásnál tartottam, amikor belépett a szobába egy életunt, permetezőkészülékkel felszerelt fazon, és nem mondott semmit, csak hogy el kéne húzni az ágyakat, meg mindent fel kéne szedni a földről. Így is tettünk, bár a fószert nem zavarta, hogy a laptopra, a könyvekre, vagy más holminkra fröcsköli a csótányírtó szert, igazából úgy tűnt, mintha semmi sem érdekelné az életben. Miután mindent jól összepermetezett, átment a szemben lévő szobába.
Ekkor egy hatalmas kiáltást hallottunk Gáborral. Rögtön odarohantunk, és azt láttuk, hogy a rovarírtó férfi Csabit permetezi veszetten, és így kiált: -Ekkorát még soha életemben nem láttam!!!- Csaba ekkor kinyitotta egyik szemét, erre a férfi mégegyet kiáltott: -Józsikám, gyere be azonnal!!!- Józsi be is jött hamar, ő is majdnem szívrohamot kapott a látványtól, majd az ő hátán lévő permetezőkészüléket kezébe vette, és tartalmát szegény Csabára locsolta. Ekkor Csabink megpróbált felkelni, erre Józsi úgy megrémült, hogy rögtön a mikrohullámú sütő után nyúlt -Ez támadni akar ba***eg-, és teljes erőből Csabának vágta. A barátunk ájultan terült a földre, ekkor a nem Józsi nevű alak megragadta az asztalon hagyott kést, és markolatig Csaba szívébe szúrta. Mi csak értetlenül, döbbenten álltunk ott...
Csaba temetése rövid és egyszerű volt. Nem értettük, hogy történhetett. Mikor visszatértünk a koleszba, a szoba közepén megláttam egy csótányt. Ünneplős cipőmmel odaléptem, és agyon tapostam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.