Már a karácsony sem olyan, mint régen volt. Régen sok minden más volt, volt halászlé, volt hó (ennél azért kicsit több, mint most), volt istentisztelet, meg sok egyéb ünnepi kellék. Idén már a Bud Spencer és Terence Hill film is kimaradt az életemből, és ahelyett, hogy valami közösségi programban részt vennék, vagy forralt bort vedelnék, mikrotubulusokról meg endonukleáz aktivitású DNS polimerázokról tanulok. Némi öröm az ürömben, hogy lehet belőle abszintot csinálni, meg hogy megy a fűtés.

Ebben a szörnyen unalmas állapotban felnézek az MSN messengerre (milyen jó, hogy ebben a modern világban ez csak így megy), és látom, hogy mások is fenn vannak, még Szentestén is, ezek szerint nem csak én unom a karácsonyt. Nem vagyok csalódott, meg szomorú, én nem vártam semmi jót, egyszerűen csak unatkozom. Nem erről kell szólnia a karácsonynak, meg nem is arról, amiről régen szólt. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, mondjuk ezen kéne elgondolkozni, lévén hogy (elvileg még) keresztény nemzet vagyunk, talán van üzenete számunkra. De nem, ez a csodás társadalom kitalálta, hogy ez a szeretet ünnepe, és arról szól, hogy mindenki szeresse egymást, a hóember mosolyog, a télapó boldog, az angyalkák játszanak. Egy büdös LÓFASZT!

Gondolkozzál már el azon kedves 21. századi polgártársam, hogy mi a szarnak örülsz, amikor ez az ország, meg az egész világ ott tart, ahol. Talán azon agyalj egy kicsit, h miért is született meg Jézus, és mit tenne, ha még itt lenne a Földön. A télapó miért nem alkoholista, a hóember miért nem bagózik, az angyalkák miért nem éheznek? Sose értettem... Régen a karácsony az ajándékról, meg a közös kártyázásról szólt nálam. Ma már csak arról szól, hogy unatkozom, és azon tűnödöm, hogy az embereket hogy el lehet butítani. Most pedig vissza a poliploidiához...