A Hivatalos Citrompótló Blog

Szombaton meccs volt, kicsiny hazánk futball válogatottja játszott, a kecskepásztorok az albánok ellen.Most biztos sokan legyintenének, ugyan máár, magyar foci?!Normális vagy te? Itt helyben meg is válaszolnám ezt a felesleges kérdést; nem vagyok normális, no de ez egy másik téma...a magyar labdarúgással kapcsolatban én mindig is az örök reménykedők és álmodozók közé tartoztam.Hiszem, hogy lesz még feltámadás, hiszem, hogy nem csak a lakatlan szigeteket tudjuk legyőzni és hiszem azt is, ha egyszer eljön az a bizonyos felemelkedés, a magunk fajtáknak sokkal nagyobb öröm lesz, és engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit önző legyek, de szerintem egy kicsit jobban a miénk is lesz a siker, mint azoké, akik csak a tv előtt ülve szidják a srácokat vagy csak szimplán nem néznek magyar meccset, mert az szar.Kétségem nincs afelől, hogy ezek az emberek is ott lennének - a diadal mámoros perceinek ünneplésén - az első sorokban, na de én nem haragudnék rájuk sem, pusztán azért mert ilyen jól nevelt, valamint túlzottan kedves és jószívű gyerek vagyok.

Ha meccs, akkor T szektor, ha T szektor, akkor "keménymag".A kapu mögötti helyre, az ún. T szektorba, tudatosan azok váltanak jegyet, akik szurkolni, énekelni, a csapatot /teli torokból/ buzdítani jönnek ki.Itt nem találunk egy helyben ülő, csendesen nézelődő embereket, itt nem számít, hova szól a jegyed, a lényeg, hogy együtt vagyunk, mint egy nagy család.Tipikusan olyan életérzés, amiről hiába tépi az ember a száját, át kell élni.Tudni kell, hogy a T szektor cirka 98%-a nemzeti érzelmű, a megszokott dalok mellett, olyan rigmusok is gyakran felhangzanak, amelyek egy új liberális, "új generációs" kis köcsögnél biztosan kivernék a biztosítékot.Akinek azonban ez nem tetszik, még mindig van kb. 35 ezer ülőhely a stadionban.Az én elfogult koncepcióm szerint ha kimegyek a helyszínre megtekinteni a mérkőzést, akkor már szurkolni megyek ki, ha viszont "csak" meg akarom nézni a meccset, azt otthon is megtehetem, a kényelmes kanapémból, visszaugatva a tv-nek, mint a nyugdíjas, és még a visszajátszást is láthatom 3 különböző kameraállásból.

A mérkőzésről élménybeszámolót, képeket, videókat a www.hajramagyarok.blog.hu oldalon találhattok.Személyszerint ezért nem is kezdenék részletesebb elemzésbe.Mindenesetre, túlzás nélkül állíthatom, hogy a sajtó különböző orgánumaiban és a szurkolók között is egyetértés honol arról, hogy rég nem látott mennyiségű szurkoló, valamint minőségű szurkolás kíséri a csapat meccseit, örömmel tölt el az a tudat, hogy mindennek részese lehetek.Az is örömmel töltötte el szívemet, mikor megtekintettem az összecsapás ismétlését a televízióban, láthattam ahogyan a második gól után, Erwin Koeman az együttes kapitánya megtapsolta a közönséget, konkrétan azt a bizonyos T szektort.

Hogy kitérjek a címre is, mondhatnám, hogy Ferivel, nem mindennapi esemény részesei lehettünk a metrón, de sajnos Magyarországon, 2008-ban mindez mindennapos és úgymond megszokott...Dióhéjban annyi, hogy egy 40-50 közötti faszfej úriember, elkezdett minket szapulni, csak mert magyar mezben voltunk, magyar zászló volt nálunk.Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem politikai rendezvényre megyünk, hanem magyar válogatott meccsre, de erre csak annyit reagált, hogy egy kutyák vagytok mind...és amúgy is...az albánoktól is kiszoptok...érted...kiszopunk, mert hogy ő valószínűleg nem magyar, csak jól beszéli a nyelvünket.A szóváltás során elhangzott még 1-2 dolog, de azt most nem elemezném.Kedves barátommal mi még a szolidabb emberek közé tartozunk, mégis örülök, hogy csak 3 megállót utaztunk az ipsével, mert közel álltunk ahhoz, hogy kilógassuk a metró ablakán...a beleinél fogva...A Deák tértől szerencsére már magyarokkal utazhattunk.

Mérkőzés, 49. perc, gól, 25 ezer ember, kisebb hangrobbanás...Ferivel egymást rázzuk örömünkben és azt ordítjuk; Egy kutyák vagyunk mind! Mert tudod inkább vagyunk kutyák...inkább vagyunk magyar kutyák, mint posztkommunista férgek...