Üdvözlöm Önöket, Lóbaszó Domonkosnak hívnak. Nevem eredete a sötét középkorba nyúlik vissza, utalva egyik ősöm furcsa tulajdonságára. Az öreg ugyanis minden hétvégén levágott egy nyulat, és karóba húzta, innen a különös családnév. Sok incidens ért fiatalkoromban emiatt, ezért 12 évesen átkereszteltettem magam Drosscheltschawsky Kálmánra. Nem is tudom, miért nem így mutatkoztam be Önöknek. Ja, de, már eszembe jutott. Nos, azért, mert egy hónapja már csak így ismer mindenki: Az Arcnélküli. Most elmesélem Önöknek tragikus történetem:
Az egész egy nyári este történt, épp egy hónapja. Otthon ültem a gép előtt, és msn-eztem egy jó barátommal. Fel is hívtam a figyelmét, hogy jön a vihar, mert ilyesztő mennydörgéseket hallottam kintről. Mivel egy faluban lakunk, ezt ő is észrevette. Ezen aztán röhögtünk vagy fél órát. Talán ez is közrejátszott abban, hogy észre se vettem, hogy a vihar már felettünk jár. És ekkor történt a tragédia. Egy villám éppen a házunkba csapott, és tönkre baszta verte tette az összes elektromos kütyüt. Köztük a számítógépemet is, melynek monitorja széjjelrobbant, mint egy luftballon. A szétrepülő üveg csúnyán megsebesítette arcomat. Fájt. De mivel nem akartam híradó közben zavarni a családot, ezért inkább lefeküdtem aludni. Reggel ájultan találtak rám, és a kórházba vittek. Egész nap műtöttek. Másnap belenéztem a tükörbe, és nem ismertem önmagamra. Csak a csupasz falat, és egy szöget láttam. A rohadékok csak a keretet hagyták meg. Az arcom egyébként felismerhetetlenségig szétroncsolódott. Olyan ocsmány voltam, mint egy birodalmi gyalogos a Csillagok Háborújából. (Mit gondolnak, ők miért viseltek állandóan sisakot?) El voltam keseredve, a barátnőm már le se szart. Pedig azelőtt minden pénteken megtette. Még akkor is, ha menstruált. De hagyjuk.
És itt jön a fordulat: Pár hete kezembe vettem sorsom. Elhatároztam, hogy fém álarcot készítek magamnak, és új életet kezdek. Először a vasálarcos akartam lenni, de asszem az már foglalt. Így lettem: az Arcnélküli! Kerestem egy kovácsot az interneten. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy Magyarországon már nem létezik ilyen, ezért Romániába kellett utaznom egy kis faluba. Nem sajnáltam a pénzt, vonatra ültem, és mentem is. És csak mentem, és mentem. És mentem. Aztán leültem egy kabinba, és elutaztam a faluba. A kovács csak románul tudott, ezért kérésemet le kellett rajzolnom. Vagy egy óra is eltelt, mire felfogta, mit akarok. Sokat kért érte, de nekem akkor már nem számított a pénz. Egy hétig egy kocsmában laktam. Addig készült az álarc. De megérte, én mondom. Amint átvettem a kovácstól, rögtön fel is vettem, és szavamra, azóta le sem került arcomról. Nyomban hazautaztam, és még a héten elkezdtem kóbor kutyákat és macskákat akasztani, hogy legyen apropója különös kinézetemnek és viselkedésemnek. Pár nap sem telt bele, és a falu réme lettem. Azóta csak úgy hív mindenki:az Arcnélküli... és hogy mi történt ezután? Nos, erről majd később...
Folyatatjuk...
Az első rész tanulsága: Ha vihar közeledik házatok felé, légy óvatos! Ha a villámok már kb 1-2 km-en belül csapkodnak, kapcsolj ki minden elektromos készüléket. A laptop aksiról mehet.
Tipp: A villanás után kezdj el számolni. A villám kb annyi km-re csap le tőled, ahány másodperc múlva a hang érkezik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.