A lokálpatriotizmus valakinek szűkebb hazája, különösen szülőhelye iránti (elfogult) szeretete, ez áll tömören és szárazon a magyar Larousse enciklopédiában. A címből és a rögtönzött kis fogalommagyarázatból még Kiszel Tündének sem kellene különösebben megerőltetni az agytekervényeit, hogy rájöjjön, miről is lesz ma itt szó. Újhartyánról, ahogy a definícióban is szerepelt, elfogultan.
"Újhartyáni gyerek vagyok, Újhartyánon születtem, kiskoromtól nagykoromig benne fölnevelődtem..." harsan fel a nóta, a helyi kocsmákban, utcákon, bálokban, általában egy-két hordó korsó sör és egy-két üveg kupica pálinka után, alatt... előtt csak ritkán, előtte nem szeretnek annyira énekelni az emberek, hiszen akkor még tisztában vannak vele, hogy nem is tudnak énekelni. Ha nagyon szarrágó akarnék lenni, rögtön belekötnék a dal első sorába, hogy na de hiszen én nem is Újhartyánon születtem, hanem Pesten, valahol a 13. kerületben, de tudjuk, hogy a mondat többi része a lényeg, nem ez a két szó (a régiek még valóban itt születtek, ma meg maximum ráfogom arra, hogy csak így jön ki a rím).
Következzen néhány lényeges vagy éppen kevésbé lényeges statisztikai adat:
Terület: 22,43 km²
Népesség: 2742 fő (ez 2001-es adat,azóta valószínűleg néhány ember életét vesztette alkoholmérgezésben ill. kocsmai verekedésben)
Népsűrűség: 122,25 fő/km²
Kocsmák száma: 11
Lakosság és a kocsmák aránya 249:1, a terület és a kocsmáké pedig 2,04:1.
Aki kicsit jobban belemélyed az adatokba, nem hiszem, hogy fapofával tovább tudna olvasni, hacsak nem maga pinokkió az olvasó, vagy helyi lakos. Bárki más, akit eddig- rövid ámbár mozgalmas életem során- szembesítettem ezekkel az adatokkal, mindig megjegyezte, hogy "Az azért nem gyenge..." vagy hogy "Azt a kurva életbe!" vagy egyéb hasonlóan magasröptű gondolatot tett hozzá. Elemezhetném részletesebben sváb községünk sváb hagyományait, szokásait, a megye másodosztályban szárnyaló focicsapatunk meccseit, szurkolóit, az újhartyáni bálokat, szórakozóhelyeket, kocsmákat és az éjszakai életet, valamint rengeteg történetet mesélhetnék, amelyek jellemzően hartyániak, de úgy gondolom túl nagy fába vágnám a fejszém. Hiszen ha most mélyebben belemerülnék, ez a bejegyzés több oldalra sikerülne, ami legyen bármilyen izgalmas is, valjuk be, kevesen olvasnák el, azonkívül valószínűleg többé-kevésbé össze-visszaság jellemezné az írásomat. A főiskolai szakdolgozatomban viszont lehet újra előveszem majd a témát, úgyhogy aki nagyon kíváncsi, annak már csak röpke pár évet kell várni és bemásolom ide, de az is lehet, hogy nem.
Lehet a Real Madrid-Barcelona meccs a híres El Classico, mégsem örülök úgy Raul vagy Messi góljának, mint mikor Kaszás lövi a hálóba a zsugát.(főleg mivel Inter szurkoló vagyok, de ez más téma) A McDonald's az a McDonald's, mégsem kapok olyan jó sajtos hamburgert, mint a hartyáni kúton egy nehéz éjszaka után. A Dokk Cafe vagy más klub lehet Budapest egyik felkapott szórakozóhelye, mégsem Pistabá csapolja a sört. Ákos kiterülhet a főút közepén Andriska születésnapján, ez nem a pesti főút, itt még van időnk összeszedni mielőtt átmegy rajta egy autó. Persze utána is van időnk még összeszedni, csak az már Ákosnak kevésbé jó.
Jó érzés tudni, ha elegem van a képmutató, a globalizmus mocsarában fetrengő fővárosból, hazamehetek az igazi otthonomba, ahol kiskoromtól nagykoromig felnevelődtem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.